Dr. Vidovszky Norbert
Gyermekként azon csodálkoztam, hogy a vadnyugati cowboy-t játszó pajtásom egy ágat a kezében tartva le akar lőni. Tudtam, az eszköz alkalmatlan rá. Ma azon csodálkozom, hogy az emberek a boldogságot keresik. Tudom, a módszer, a „keresés” alkalmatlan rá. Amit keresünk, ott van a szemünk előtt, nem keresni kell, hanem beengedni az életünkbe. Megengedni magunknak, hogy olykor félelmetes akadályokat látva is merjünk mosolyogni, vidámnak maradni és felismerni a tanítást, a változtatás lehetőségét. És lépni.
A tudatosságra törekvés ellenére, persze én is megfeledkezem magamról. Ekkor a legváratlanabb helyekről érkezik a segítség. Egy tárgyalásra menet, az esőfellegeket néztem a taxiból és mormogtam magam elé: „Szörnyű, most, pont most kell esnie, el fogok ázni”. „Uram, amikor kinyitja a csapot, hogy igyon egy pohár vizet, vagy hogy felfrissüljön a zuhany alatt, vagy amikor virágot vásárol a kedvesének, gondoljon arra, hogy egyik sem lenne lehetséges víz nélkül, anélkül az eső nélkül ami most a városra hullik” – szólt bölcsen sofőr. Én voltam a tanítvány. Elmosolyodtam és aznap a szokásosnál nagyobb borravalót adtam.
Ha Ön nyitott rá – és nem lehet másként, hiszen e sorokat olvassa - az Enneagrammon keresztül szeretném közelebb segíteni olyan válaszokhoz, melyek a „Ki vagyok én?”, a „Mi van mögötte?” és a „Merre tovább?” kérdésekre adnak feleletet. Hogy együtt lépjük át a boldog, lét-tudatos élet kapuját.